Archívum: 2015 (11)

Tevékenységtérkép

Téli kerekek

Kicsit késve de megtörtént az átállás téli üzemmódra, aminek a leglátványosabb eleme a téli kerekek felszerelése. A gumikat barcikán tárolom a garázsban, és a legutóbbi hazautazáskor, októberben még szinte nyárias időjárás volt, nem indololta semmi a cserét de így november végére aktuálissá vált.

Szerencsére a gumik külön felniken vannak, magam is le tudom cserélni. A szerelést szombatra terveztem de egész nap esett az eső ezért vasárnapra tolódott a művelet. A garázs előtt sáros zúzott köves út van, így elvittem egy mosóhoz a kereketet ahol volt elég nagy szabad térköves felület a szereléshez. Valamint mielőtt elteszem a nyárkat, le is tudom szépen mosni őket.

Amitől a legjobban féltem, hogy az alufelni közép lepattintásakor le fognak törni a tartófülek. A négyből egy fül, három takarón már le van törve, egy maradt csak épen. Mielőtt felpattintottam, mindegyiket megerősítettem melegragasztóval de sajnos ez sem volt elég. Az ép darabról két fül letört, gyakorlatilag használhatatlanná téve ezzel a sapkát. Persze valahogy visszaragasztom, de garantált, hogy minden leszedésnél újra le fog törni. A maragék három megúszta.

Ilyen felniközepet persze sehol sem lehet szerezni, egy egész felnit (a takaróval együtt) már vettem miatta, akinek mégis van elfekvőben, azonnal küldje el nekem! :)

Maga a kerékcsere lazán ment szépen bezsírozták az összerohadásra hajlamos felületeket a Szabó Suzukiban. Az alumínium egyébként sem rozsdál, szinte maguktól estek le a kerékagyról. Még tavasszal az egyik lemezfelni anya tönkrement, lerágódott róla a menet, ezért vettem néhány újat (legyen tartalék is).

Ahhoz képest hogy könnyen ment minden, kb. három órát elpöcsöltem vele:

Mosás – téli kerék kipakol – kézi pumpával felpumpál – felniközép lepattint – csavar meglazít – kocsi felemel – kerék le – kerék fel – csavazoz – még háromszor emel, csavaroz, cserél, csavaroz – összes csavar meghúz – alufelni megmos, törölget – elpakol – kocsi megmos – dísztárcsa törölget, felpattint – fényképez :)

Túl sok költség nem merült fel, csupán a három új kerékanya és a mosás került pénzbe, viszont majd egy év alatt tetemes mennyiségű ráfordítás keletkezett amit felvezettem a táblázatba.


Zajcsökkentés, bitumenlep próba

2015.május
Ennek a típusnak az egyik legnagyobb hátránya a zaj. Az autó könnyű, a futómű kicsit buta, pattogós és a beltér tele van kopogós, kemény műanyagokkal. A ’96-os modellfrissítés után az ajtókárpit anyaga puhább lett, de ez aligha járt komoly zajcsökkenéssel. A motor magas fordulaton jár, az automataváltó erre még rátesz egy lapáttal, autópályán 120-nál 4000-et forog.

Korábban már építettem be hifit, a családi Suzukiba, ott alkalmaztam a bitumenlapos zajcsökkentést az első ajtókban. A csapódása olyan lett, mint egy luxusautóé, az ajtókárpit pedig nem rezgett többé, még az ajtóba épített 16,5-es mélyközéptől sem.

Jelenleg nem ez a cél. A hifi beépítése még várat magára. Ennek a Sedan modellnek az ajtókárpitja egyébként is olyan, hogy szinte lehetetlen szépen beépíteni a hangszórót.

Első körben ki kellett derítenem, honnan lehet olcsó, de jó bitumenlapot rendelni. Meglepő módon a Conrad webáruházában találtam rá. Elsőre nem akartam sokat venni, inkább kipróbálom megfelelő-e a minősége. Találtam még hangszigetelő szivacsot, abból is rendeltem egy mintát.

A műszerfal zörgése zavar a leginkább ezzel akarok leghamarabb foglalkozni. Arra nincs lehetőségem, hogy egészben kiszereljem, ezért csak a leginkább zörgős és egyben hozzáférhető helyekre tudok némi bitumenlapot ragasztani. A bitumenlap egyébként nem magát a zajt csökkenti, hanem elhangolja annak a lemeznek vagy műanyagnak a saját frekvenciáját, amire felragasztjuk, remélhetőleg annyira hogy kiessen a hallható tartományból. Emiatt nem erősíti tovább a motor vagy a hangszórók által keltett rezgéseket. Ha megkopogtatjuk a műszerfalat, beazonosíthatók azok a helyek ahol szükség van beavatkozásra (prémiumautó tulajdonosok akár mondhatnák, hogy egyben cserélendő, de ne trollkodjunk). Itt egy tanács a totalcartól ami pont ide vág.

A felragasztás előtt a felületet zsír és pormentesíteni kell, különben leesik. A meleg is nagy ellensége ezeknek a lapoknak, ezért teszek egy próbát ott, ahol talán a legmelegebb van egy autóban, közel a kipufogóhoz. Ha ott megmarad, akkor máshol sem lesz gond.

A műszerfal leszedhető részeire, a hangszórók köré, és még néhány helyre ragasztottam, amit kikopogtattam. Durva változás nem történt, de amikor átmegyek 1-1 úthibán, legalább zeng az egész. Ha valami más miatt ki kell szerelni, talán meg lesz csinálva rendesen.

  

A csomagtér ajtóba is került egy kicsi, a lemez hangja sokkal mélyebb lesz tőle, valamint a szivacson is végeztem egy próbát.

Ha nem esik le, rendelek még és folytatom az ajtók kezelésével. Úgy fognak csukódni mint egy Mercedes.

A táblázat

Sokan nem hiszik el, mennyire drága autóval járni, amikor összehasonlítják a tömegközlekedéssel gyakran csak az üzemanyagot veszik figyelembe, mint költség pedig az autózás sokkal többe kerül, mint a tankolások összessége. Készítettem egy táblázatot, amit folyamatosan vezetek mióta megvettem az autót. Ebben felírok minden olyan költséget, ami azért keletkezik, mert birtoklom vagy mert használom az autót, és segít abban is, hogy a rendszeres karbantartások időben el legyenek végezve. Ezeket a költségeket visszaosztva a megtett kilométerrel, megkapjuk, hogy egy adott útszakasz megtétele, várhatóan mennyi költséget fog jelenteni. Segít az Oszkáros hirdetéseknél is kikalkulálni a hozzájárulást (habár az piaci alapon működik, annyit kell kérni, mint a többiek).

Legalább egy évnyi adat kell, sőt, a két éves vizsgáztatási ciklus miatt inkább két év adataira van szükség ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a várható költségekről, de a táblázatot folyamatosan nézegetve is megdöbbentő összegek bukkannak fel.

A kiszamolo egyik bejegyzésében, ami a totalcar-on is megjelent, nagyon jól leírja az egész jelenséget. Ő is ajánl egy táblázatot, amit érdemes töltögetni.

A táblázat One Drive-on van és folyamatosan frissítem (a bloggal ellentétben az nincs lemaradva), ha valakit érdekel, hüledezzen kedvére! Továbbá az autóm adatainál is megtekintheto.




Az első szerviz

2015.04.03

Használtautó vásárlás után illik meglátogatni egy szervizt, mert akármennyire hihető a történet az előző tulajdonosról, egy olajcsere sosem árthat. Előtte még mentem kb. 2000 km-t de az ABS hibán kívül észrevettem némi szivárgást a gyújtáselosztó tömítésénél. Ez tipikus Suzuki betegség, szerencsére az „O” gyűrű cseréje megoldja a dolgot.  Közben jobb idő lett, aktuálissá vált a gumicsere is.


Budapesten úgy gondolom, kicsit többe kerül minden, ezért Kazincbarcikára a Szabó Suzuki - Mazda Márkakereskedés és Szervizbe vittem, többek között azért is, mert a levett kerekeket Barcikán tudom tárolni kényelmesen. A szervizkönyvbe pedig jól jön egy pecsét.

Kértem tehát egy olajcserét, váltóolaj cserét, kerékcserét centrírozással, a gyújtáselosztó körüli csöpögés megszűntetését, az ABS hiba kivizsgálását valamint értesítést a közben kiderült egyéb hibákról. A vezérmű szíj a következő látogatás témája lesz, a szervizkönyv és a szíjfedélen árulkodó felirat alapján 25000 km-el ezelőtt cserélték, még nem lehet gond.




Azt mondták nem sok idő lesz, gondoltam megvárom, de a kerékcsere közben kiderült, hogy az egyik kerékcsavar tönkrement, cserélni kell. Mivel ez elhúzódott egy darabig, nem tudtam megvárni, amíg kész lesz. Az alufelnit természetesen új, hozzá való anyákkal szerelték fel, amiket vittem a kerekekhez, sokan ezt elfelejtik. A diagnosztika az egyik első ABS jeladó hibáját hozta ki, mivel az új közel nagyon drága, még egy darabig együtt fogok élni ezzel a hibával, valamint lehet, hogy csak a csatlakozóit kell átnézni amit egy műhely sosem végez el rendesen.




Tehát az olaj-, és szűrőcserék, a tömítés és a kerekek cseréje megtörtént, valamit a lenyalt kerékcsavar volt még.




Ekkor az óra 118547 km-en áll.

Teremgarázs, lemezfelni, alufelni

2015. március
Mielőtt megvettem a kocsit, már gondolkoztam rajta, hogy kellene egy beállót bérelni az Opelnak, de mivel két utcával arrébb (a Váci út szervizútján) ingyenes a parkolás nem vettem komolyan. Felhívtam két hirdetőt, de túl soknak gondoltam az általuk ajánlott bérleti díjat így elvetettem a dolgot. Most viszont olyan autót vettem, amire szeretnék vigyázni, ezért megint előjött a téma. Nem akarom hosszúra ereszteni a történetet, a lényeg az, hogy egy nagy adag szerencsével, a piaci ár feléért sikerült beállót találni abban az épületben, amiben lakom. Mivel még ekkor a tél közepén járunk, igencsak jó hír volt számomra.

Téli gumikon vettem át az autót, a hozzá való nyári gumikkal (felárért) de szerettem volna alufelnit, mert az jó! Megvolt a terv, ha megvan az alufelni, a lemezeket megkapják a szülők, nekik is sedan-juk van, ugyan 13”-os kerekeken, de a 14” is gyári méret.



Elkezdtem bújni az internet apróhirdetéseit, és rátaláltam erre:



Ezeket a felniket a Sedan-ra és a GTI-re szerelték gyárilag. Nagyon kevés van belőlük, mert ilyen autót nem a dúsgazdag réteg vett magának, ezért az extrákkal, főleg az optikai extrákkal nagyon kevesen foglalkoztak. Képek alapján tökéletes, 2012-es nyári gumikkal. Az eladó megígérte, hogy elhozza Budapestre ha erre jár. És ami a legjobb, a lemezfelnis kerekek áráért fiatalabb gumikkal megkaptam az alukereketet. Mielőtt felrakattam, leszedtem a súlyokat és alaposan lemostam. Akkor derült ki hogy az egyik takaró műanyag rögzítését facsavarral oldották meg mert letört az össze pattintófül. Kis hiba, majd szerzek közepeket, amúgy is kell tartalék.



A kerekek tavaszig szépen pihengetnek az erkélyen, letakarva, várva a centrírozást és a felszerelést.



A kocsi pedig a teremgarázsban parkol, pincehőmérsékleten, ahogy korábban is az öregnél.

Persze nem csak alufelnikkel néz ki jól, lemosva a Budapesti rakparton jó alany egy fotóra:


Hazafelé az út veszélyes... :)

2015.01.30.
Hurrá! Megvan az autó.

Hazafelé az ítéletidőben még az autópályán sem lehetett 100-al menni. Amikor kicsit alábbhagyott a havas eső, elkezdhettem jobban megismerkedni a kocsival. (Előtte úgy tapadtam a kormányra, mint kezdő nagymama a budapesti forgalomban.) Nagy újdonság nem volt, sokat vezettem ezt a típust, ferdehátú és Sedan kivitelben is. Csak az automata váltót kellett megszokni.

Figyeltem a fordulatot meg a sebességet, mikor mennyit forog.

60 km/h – 2000 RPM

100 km/h – 3500 RPM

130 km/h – 4100 RPM

Persze attól is függ, hogy gyorsítunk, vagy csak tartjuk a sebességet, illetve emelkedőn vagy lejtőn haladunk, mivel nincs direkt tengelykapcsoló, ami kiiktatja a hidraulikus nyomatékváltót.

Pest felé közeledve már tartottam a 120-at egyszer csak világítani kezdett az ABS hibajelző lámpa.

A francba, átvertek, ez egy rejtett hiba, szar az ABS. Forduljak vissza és borítsam rá az asztalt az eladóra? Kellett ez nekem? Megint a nyakamba veszek egy fostalicskát, amit hordhatok a szerelőhöz?

De nem! Nem fordulok vissza, jó az autó, majd kivizsgáltatom a hibát és utána eldöntöm borogassam-e az asztalt.


Pestre megérkezve volt egy kis dolgom, megálltam, aztán amikor újra beindítottam a kocsit és mentem vele néhány métert, a hibajelzés megszűnt. Ez jó jel, valami kontaktos baja lehet, talán nem fog rámenni a gatyám.

Vásárlás után alap hogy meg kell látogatni valamilyen javítóműhelyt, ott minden kiderül!

Személyes találkozás az autóval, és vajon lesz-e üzlet?

Elindultunk a járműért. Egy kedves kollégám segítségével, akinek Swit-je van és maga is szokott szerelgetni, eljutottunk Tolnára. Az udvaron ott ált a fehér Suzuki, pontosan úgy, ahogy a hirdetésben a fényképeken szerepel. Az eladó egy szimpatikus középkorú úriember, állítása szerint kereskedésben dolgozik, és annak a kereskedésnek a nevére vették át az autót. Az eredeti tulajdonos, egy ismerőse, a 70 körüli öreg úr, aki szólt neki, hogy eladó a kedvenc Suzuki-ja, mert egy új Opel Mokkát vásárolt magának.

A szervizkönyvben szereplő szervizek megerősítették, hogy valóban az „öreg” vitte hozzájuk az autót, és mindenre odafigyelt, ha valami gyanúsat hallott vagy tapasztalt, rohant a javítókhoz.

Szemügyre véve a kocsit, láttuk, hogy valóban kivételesen jó állapotú példánnyal van dolgunk. Az eladó is tudta ezt, nem véletlenül vette meg, mondta is hogy mit kell nézni. Persze ugyanazokat említette, amit mi is tudtunk, az ablaktörlő motor fedele nem rozsdás, az ajtó alja szinte új, a kerékjáratok rozsdamentesek. Aknából is megtekintettük, minden gyári, sehol egy rozsdafolt, ezt bizony tényleg garázsban tartották, ahogyan a hirdetésben is le volt írva.

Az alacsony üléspozíció miatt ki- és beszálláskor gyakran hozzáér az ember lába a küszöb fém részéhez, ezért onnan lekopik a festék, ezen persze nyoma sincs kopásnak vagy újrafestésnek. Egy apró horpadás van az oldalán, mintha a garázsban biciklitologatás közben egyszer csak nekidőlt volna a kormány, de alig észrevehető. Valamint az orrán van néhány kőfelverődés, ez arra utal, hogy használták és nem fékpadon ment bele a 116000km. Aki emiatt nem vesz autót az hülye. A rajta lévő téli gumik fiatalok és nem kopottak, mintha új lenne, a nyári gumik sem koptak szinte semennyire, de a DOT-szám alapján 2009-esek. A tulaj 45000Ft-ot kér értük a lemez felnivel együtt, nem jutányos ár, de nem is rablás.

A csomagtartóban nincs kosz, nem cementet szállítottak vele. A pótkerék gyári, nincs leeresztve. Felemelve törésre utaló nyomok nincsenek, ahogy a motortérben sem.

A motor hideg volt, jól indult, látszik rajta, hogy nem hanyagolták el. A vezérmű szíj fedelén egy felirat árulkodik, 91000km-nél cserélték. A motorháztetőn olajcsere matrica mutatja, nem a tulaj cserélt olajat, hanem a szerviz.

Beülve érezni a jellegzetes Suzuki szagot, semmi illatosító. A kárpitok épek, a szőnyegek szőrösek, nem letaposottak. A kormány a bal kéz fogáspontja kivételével, rücskös, ezek szerint jellemzően egy kézzel tekergették, ami nem csoda, hiszen szervós. Az automataváltó karja is rücskös, nem sokat piszkálták feleslegesen. Kapcsolgatáskor, a karral együtt mozog a piros jelzés, ami jellemzően beragad egy helyre a leharcoltabb darabokon. A menetpróba során figyelni kell a váltási pontokra különböző gázpedálállásoknál (ennek utána lehet nézni a javítási útmutatóban), természetesen minden kapcsolás a megfelelő sebességtartományban történt. Semmi rángatás, puhán veszi mindhárom fokozatot és a hátramenetet is. Az eladó szerint az öregnek 7,5l-t fogyasztott, reálisnak tűnt, az 1.6-os motor és az automataváltó együtt benzinzabáló kombináció. A fék jól fog, nem húz, a tárcsákat, betéteket nemrég cserélték, ezt láttuk is az aknából, az ABS-t egy kis poros felületen megvizsgáltam, rúgott rendesen. Visszatérve a próbaútról még egyszer körbefutottuk de nincs mit nézni, dönteni kell!

Sajnos (vagy szerencsére) egy óra vizsgálódás és a próbaút után sem tudtunk belekötni, muszáj volt megvenni, ilyen jó állapotú 15 éves autót ritkán találni.  Az eladó dörzsölt volt, az árból szinte semmit nem engedett, de nem baj, ennyit ér az autó. Megvettem. A nyári gumikat otthagytam, majd még eldöntöm, hogy kell-e.

Mire kitöltöttük a papírokat ítéletidő lett odakint, zuhogott az eső, ami később átcsapott havazásba. Új autó, sötét, rossz időjárás, alig mertem elindulni, nehogy valami baj legyen. Mivel nem volt tele a tank még tankoltam egyet, a képen a kutas tölti épp tele:


Kiválasztás

Hónapokig nézegettem a hirdetéseket, várva hogy felbukkan valami. Nem túl nagy intenzitással, előfordult, hogy napokig rá sem néztem, aztán eszembe jutott, végignéztem mindent, majd megint semmi. Volt, hogy egy-egy ígéretesnek tűnő példányt meg is néztem, de mindig elszomorodtam amikor láttam hogy a hirdetésben megjelölt állapot igencsak eltér a valóságtól. Nem volt sürgős a dolog, volt autóm, lehetett vele járni, nem fogyasztott sokat. Főleg automataváltós Swift-eket és Civic-eket böngésztem a 2000-es évek környékéről. Ez kellett, erre volt pénz.

Egyszer csak megláttam egy jónak tűnő hirdetést.

A leírás szerint minden tökéletes, kivéve talán az eladó személyét. Gyakorlott használtautó vásárlók tudják, hogy csupa nagybetűvel a kereskedők írnak. Ez rossz jel, minden autókereskedő felértékeli a saját portékáját, talán messze nem olyan jó vétel.

A képek, amik ingyen nagyíthatók, nagyon meggyőzőek. Sehol egy homályos részlet, szép az udvar, szép a kocsi. A háttérben látszanak a nyári kerekek, talán benne vannak az árban, erre sem kell költeni.

A motortérben látszik az 1.6-os erőforrás, remélhetőleg olyan megbízható, mint az ezres, akkor nem lesz vele baj. A hűtő mellett baloldalon csövek látszanak, amik mintha a klímaberendezés hűtőjéhez vezetnének, de a hirdetésben nem említik a klímát, talán elromlott?

Sajnos ez a legutolsó hirdetés a sorban, ami azt jelenti hogy nincs drágábban eladó Automata váltós Swift a piacon. De mint tartja a mondás, „nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsót vegyünk”.

Felhívtam az eladót, jól gondoltam, kereskedő. Illetve a haverja kereskedő, de mivel ő kapta a hírt erről a kiváló példányról, ő vette meg és ő is foglalkozik vele, csak kellett valaki, aki kereskedőként megvásárolja. Egyébként szimpatikusnak tűnt, elmondott mindent, amit kérdeztem, nem tűnt olyannak, aki át akar verni, inkább szerencsésnek, aki jókor volt jó helyen. A nyári gumik felnivel sajnos külön megegyezés alapján vásárolhatók meg további 45000Ft-ért, sebaj, majd belealkudom – gondoltam.

A korábban említett csövek az eladó elmondása alapján nem klíma, hanem a szervókormány csövei, klíma nincs benne. Talán ez az egy extra maradt ki azok közül, amit akkoriban lehetett kapni. Érthetetlen, mert van benne az automata váltón kívül ABS, négy elektromos ablak, két légzsák, elektromos tükör és tükör a napellenzőben. Valamint egy USB-s fejegység is, természetesen utólag beszerelve.

A tulajdonos személyéről annyit árult el a hirdetést feladó úriember, hogy egy falubeli 70 év körüli bácsi, aki újonnan vette ezt a Suzuki-t. És azért adta el, mert egy új Opel Mokka-t vásárolt. Állítólag nagyon akkurátus ember, akinek azért volt szüksége az automata váltóra, mert műlábbal él.

Persze ez elmondva szép mese, de lehet, hogy kitaláció az egész. A képeken szereplő szervizkönyv valódinak tűnt, létező szervizek pecsétjei vannak benne. Az utolsó bejegyzéseken szereplőt fel is hívtam, aki megerősítette a bácsis történetet, és emlékezett rá hogy nemrég önindítót cserélt, fura volt a hangja.

Ennél több információra nem is volt szükségem, megbeszéltük, hogy elmegyek megnézni. Budapesttől 140 km-re Tonala városában lehet megtekinteni. Kitűztük az időpontot, egy kollégám, akinek szintén Swift-je van megígérte, hogy elkísér, ismeri a hibáit, tudja mire kell figyelni, én is tudom, nem nyúlhatunk mellé.

Kell egy városi autó!

Ez persze mindenkinek mást jelent. Számomra talán a legfontosabb szempont az volt, hogy Budapesten jó legyen vezetni és a havi Barcikára járást is meg lehessen vele oldani, lehetőleg négy emberrel is. Az árat körülbelül úgy lőttem be hogy az Opel eladási árának duplájánál ne kerüljön többe. Ez azt jelenti hogy 600.000Ft körül keresgéltem a magyar használtautó piac végtelennek tűnő tengerében.


A családunkban korábban is volt már Suzuki Swift. Egy ’96-os fehér 1.0 GA felszereltséggel. Suzuki analfabéták kedvéért ez azt jeleni, hogy extrákat nem tartalmaz. Full fapad, szervótlan kormány, állíthatatlan lámpa, törölhetetlen hátsó szélvédő, tekerős ablak. Ezen tanultam meg vezetni. Akkoriban túlságosan nem érdekelt az extrák hiánya, örültem, hogy van mivel menni. Miután átvettem az Opelt, ők újra a Swift-nél kötöttek ki, ezúttal egy 1.3 Sedan-t sikerült jó áron megvenniük. A csapott hátúhoz képest ennek már jóval nagyobb a csomagtartója. A tengelytáv ugyan nem változott ,de valahogy mintha a hátsó ülésen is több lenne a hely, főleg ha 170cm-nél alacsonyabb vagy!


Ilyen ismeretekkel fogtam hozzá a keresgéléshez, meg persze az a több ezer Totalcar cikk, amit elolvastam az elmúlt 8 évben. Még egy kis plusz, menyasszonyom, nagyon félénken áll az autóvezetéshez. Biztos vagyok benne hogy ez sok férfinak ismerős, mindig el kell valahova vinni az asszonyt ahova egyedül is mehetne. Az Opelt a gyengesége és a kuplung problémái miatt nekem is szenvedés volt vezetni, nem hogy neki. Támadt egy ötletem, automata váltóval szerelt kocsit kell venni. Persze könnyű az asszonyra fogni, de nem csak erről van szó, nekem is nagyon tetszik az automata váltó. Lehet vezetés közben enni, telefont nyomkodni, combot simogatni és mindenféle félig illegális dolgot, amit egy kézi váltós autóban nem. Ez a keresést nagyban megkönnyítette, mert ilyen áron jó állapotú, automata váltós autó csak nagyon kevés van.

Illetve hamar kiderült, hogy ilyen leginkább nincs. Honda Civic és Suzuki Swift van és az egy időpontban megtalálható ilyen autók közül szinte mind csapnivaló. Mivel nem volt sürgős a vásárlás hónapokig nézegettem a hirdetéseket. Olyakor elmentem kipróbálni egyet-egyet, de a jó állapot kritériumnak egyik sem felelt meg.

Csak kíváncsiságból, indíts egy keresést ezekkel a feltételekkel. Na ugye!

Muki @ . 2 fotó . 2 komment

Autós előéletem

Életem első autója egy Polski Fiat 126p 650E típusú, személygépjárműnek csak erős túlzással nevezhető négykerekű volt. Egyetemi éveim vége felé tettem szert rá. A választáshoz Zsónak (zso.garazs.net is volt némi köze, ugyanis akkoriban sokszor furikázott a saját polszkijával. Kazincbarcika és a Miskolci Egyetem között hetente egyszer ingázni, és a városban használni tökéletesen megfelelt. Menyasszonyomat is ennek az autónak segítségével hódítottam meg. Első munkahelyem is Miskolcon volt, naponta bejárni pont megfelelt a kis piros, főleg hogy a bicikli és a tömegközlekedés B-tervként mindig bevált. Később Jászberényben vállaltam munkát és oda is gyakran velem jött, de a havi hazautazások, nem mindig estek jól. Amíg nálam volt mindig költöttem rá, karban tartottam.

Első autóm Polski Fiat 126p 650E

Később szüleimtől megörököltem egy Opel Astra F Caravan 1.7 TD-t. Ezt az autót arra találták ki amire akkoriban használtam, Jászberény – Kazincbarcika havonta egyszer, kétszer országúton. Az állapota sajnos csapnivaló volt, a motorja sokat rendetlenkedett, nyikorogtak indításkor a szíjak, rángatott a kuplung. Ezeket a jelenségeket annak ellenére is csinálta, hogy több hivatásos autószerelő próbált ellene tenni. De az Astra győzött. Amikor Budapestre költöztem, akkor is hasznos társnak bizonyult a kombi, kiválóan lehetett vele költözni és hazajárni is. Az autópályázást ugyan nagyobb zajjal tolerálta, de négy ember rengeteg otthonról hozott kajával is kényelmesen elfért.


Az egyre gyakoribb városi használat viszont nem tett jót neki, a szervizköltségek egyre nőttek. Megszületett a döntés: kell egy városi autó!

 

Muki @ . 2 fotó . 2 komment

Az első

Aki rendszeres fogyasztója valamilyen autós magazinnak, annak biztosan eszébe jut, blogot kellene írni. "De hát miről, sem időm sem pénzem helyem nincs arra hogy hobbiautót tartsak fent amiről írni lehetne." Nincs ez másként velem sem. Ezért írok arról amim van.

Egy családi (szülői) '96-os swift egy diák kispolszki és egy förtelmes diesel F Astra Caravan után megvettem első olyan autómat amire azt mondhatom, olyan állapotban került hozzám amiről minden használt autó vásárló almodik. Ez egy "bácsiautó" a szó szoros és átvitt értelmében is. De ne ugorjunk annyira előre. Van mindenhez történet.
Muki @ . 1 komment