Életem első autója egy Polski Fiat 126p 650E típusú, személygépjárműnek csak erős túlzással nevezhető négykerekű volt. Egyetemi éveim vége felé tettem szert rá. A választáshoz Zsónak (zso.garazs.net is volt némi köze, ugyanis akkoriban sokszor furikázott a saját polszkijával. Kazincbarcika és a Miskolci Egyetem között hetente egyszer ingázni, és a városban használni tökéletesen megfelelt. Menyasszonyomat is ennek az autónak segítségével hódítottam meg. Első munkahelyem is Miskolcon volt, naponta bejárni pont megfelelt a kis piros, főleg hogy a bicikli és a tömegközlekedés B-tervként mindig bevált. Később Jászberényben vállaltam munkát és oda is gyakran velem jött, de a havi hazautazások, nem mindig estek jól. Amíg nálam volt mindig költöttem rá, karban tartottam.

Később szüleimtől megörököltem egy Opel Astra F Caravan 1.7 TD-t. Ezt az autót arra találták ki amire akkoriban használtam, Jászberény – Kazincbarcika havonta egyszer, kétszer országúton. Az állapota sajnos csapnivaló volt, a motorja sokat rendetlenkedett, nyikorogtak indításkor a szíjak, rángatott a kuplung. Ezeket a jelenségeket annak ellenére is csinálta, hogy több hivatásos autószerelő próbált ellene tenni. De az Astra győzött. Amikor Budapestre költöztem, akkor is hasznos társnak bizonyult a kombi, kiválóan lehetett vele költözni és hazajárni is. Az autópályázást ugyan nagyobb zajjal tolerálta, de négy ember rengeteg otthonról hozott kajával is kényelmesen elfért.

Az egyre gyakoribb városi használat viszont nem tett jót neki, a szervizköltségek egyre nőttek. Megszületett a döntés: kell egy városi autó!